1853. szeptember 19-én Hudson elhajózott Kínába.

A hajó alig hagyta el a kikötőt, amikor heves viharba került. Félő volt, hogy a hullámok felborítják a hajót, és mindenki elpusztul.
De Jézus, az erős Védelmező nem engedte, hogy meghaljanak.

Máskor teljes szélcsend volt, és az erős áramlat egy sziklazátony felé sodorta a hajót.
– Végünk van. Semmit sem tehetünk – mondta a kapitány.
– Egyvalamit azért még tehetünk – szólt Hudson. – Imádkozhatunk és kérhetünk szelet Istentől.

Hudson Taylor imádkozott és szilárdan hitte, hogy Isten segíteni fog.
A parancsot is kiadta: – Engedjék le a fővitorlát!
Hirtelen feltámadt a szél, a vitorlák kidagadtak, és a hajó elkerülte a veszélyes zátonyt.

A Dumfries öt hónapon át Jézus védelme alatt haladt úti célja felé,
míg végül kikötött Sanghajban.

Hudson sírva fakadt örömében, amikor kínai földre lépett. Az embereknek az ő Védelmezőjéről, Jézusról akart beszélni. Ám először meg kellett tanulnia kínaiul.

A kínai nyelvet nagyon nehéz megtanulni. Hudsonnak gyakran fájt a feje a sok új szótól, hangtól és írásjeltől.

Hudson sokat utazott, és könyveket osztogatott, amelyek a Jézusról szóló evangéliumot magyarázták. Néhányan örömmel fogadták, mások nagyon dühösek lettek.

Úgy döntött, Ningpóba költözik. Útközben kirabolták. Mindenét elvették, még a Bibliáját is!

Ningpóban Hudson egy missziós iskola mellett lakott. Ott tanított egy fiatal angol nő, Maria Dyer is.

Hudson és Maria megismerkedtek, és megszerették egymást. Azonban két évet várniuk kellett, amíg végre összeházasodhattak.